Idestova nyolc éve foglalkozom a blogcím beszédes, hálátlan munkájával, mire gondolkodóba estem: Hol eresszem ki a napi nyolc óra indulatot, nyomást, hogyishívjákot?

Ha az ügyfeleim szemével nézem magam, egy kötözködő némber vagyok, aki a szabályokat olyasvalakikkel akarja betartatni, akiknek az életében vagy nincs szabály, nem értik, esetleg eszük ágában sem volt betartani.Tűnhet úgy néha, hogy az emberek életébe kéretlenül, olykor erőszakkal beavatkozni jogszabályokra hivatkozva égbekiáltó igazságtalanság, de egy gyámhivatalban elfelejtik, hogy nem Ági néni és Nándi bácsi érdekeire vagyunk feltétlen tekintettel. Ha van mondjuk köztük egy gyerek, aki fullad a köztük porzó háború füstjében, és ők csak ontják a puskaport tovább, nekünk sincs más választásunk. 

A munkámról töviről hegyire beszámolni egyrészt lehetetlen, másrészt meg sem kísérlem, mert a bejegyzések célja nem ismeretterjesztés, vagy kalauzolás szottyadt jogszabályi hivatkozások között. Legyen szó gondnokságról, gyermekvédelmi hatósági intézkedésekről, bírósági tárgyalásokról vagy vagyoni ügyekről, a szakmai oldal mellett az emberi oldalát szeretném ennek a munkának megfesteni. Lehetőségeimhez képest igyekszem kérdésekkel is foglalkozni, mégis inkább kísérelném meg közelebb hozni a tapasztalataim és a munkám mindenkihez. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.